Molekuláris patológia

Egyes daganatos elváltozásokban a szövettani diagnosztika alapvető, de mára nem elegendő a betegség pontos besorolásához, újabban sokszor ez csak a genetikai háttér tisztázásával történhet meg. A molekuláris eltérések vizsgálatának alapja a szövettanilag igazolt elváltozás. A morfológiai azonosítás célja az is, hogy a konkrétan továbbvizsgált mintában a betegség (daganatos szövet, sejtek) minél nagyobb arányban, reprezentatívan legyenek jelen. Ezért a vizsgálat gyakran szövettani feldolgozás után, paraffinos blokkból történik, mely a DNS és RNS minősége szempontjából speciális módszertant igényel.

A genetikai és génszabályozási hibák az egyes daganatokban, de egyénileg, betegenként is nagyon eltérő viselkedést, növekedési sajátosságokat eredményeznek. A molekuláris vizsgálatok fő célja, hogy a szövetből a releváns gyógyszeres kezelés hatását befolyásoló géneltéréseket kimutassuk. Ezen keresztül a hatékony kezelések a daganat molekuláris sajátosságai és „érzékenysége” alapján választhatók ki. A legmegfelelőbb kezelés kiválasztása szakmai együttműködés (onko-team) eredménye, melyet igen nagy részben a patológiai lelet és a molekuláris patológiai eredmények határoznak meg.  

A molekuláris vizsgálat célja lehet

• célzott terápiás lehetőségek esetén a várható hatás molekuláris hátterének igazolására (pl. EGFR támadáspontú gyógyszerek adásához bizonyos gyakori hámdaganatokban)
• egy meghatározott betegségre (daganatra) jellegzetes kromoszóma, ill. génelváltozás kimutatása, mely a diagnózis megerősítését, ill. egyes esetekben kizárását szolgálhatja (pl. kromoszóma transzlokációk, deléciók)
• egyes betegségekben a várható kimenetel, ill. a kezelés intenzitásának meghatározására (pl. MYCN génamplifikáció neuroblastomában)
• a betegség etiológiájának (kialakulásának, hátterének) vizsgálata, pl. vírusgenom (EBV, CMV, stb.) jelenlétének igazolása
• a fent említett eltérések kimutatásával a betegség követése, a kezelésre adott válasz meghatározása

A molekuláris vizsgálatokat alapvetően in situ (a sejtekben kimutatott) ill. izolált nukleinsavakból (DNS, RNS) lehet végezni. In situ hibridizációval jellegzetes kromoszóma eltérések állapíthatók meg, kiértékelése az érintett szövetrészlet (metszet, kenet, lenyomat) fluoreszcens mikroszkópos kiértékelésével történik (molekuláris citogenetika). Izolált DNS-ből az érdekes génszakasz PCR amplifikációja után lehet eltérést (mutációt) igazolni. Egyes mutációk részletes kimutatására az illető DNS szakasz szekvenálására is szükség van